Illetwe fia Medalion, lórieni tünde naplója

1. nap: Kedves Naplóm! Végre feltaláltuk a papírgyártást, szóval van mibe leírnom fennkölt gondolataimat. Én egy tünde vagyok, mégpedig egy nagyon szép, okos, elbűvölő tünde. Itt élek a szép Lórienben, ahol Galadriel úrnő és papucsférje, Celeborn úr uralkodik. Ja, és van feleségem is, Élien. Emiatt a többiek nagyon ferde szemmel néznek rám. Ferde [hajlamú] szemű banda.

4. nap: Ronda orkok merészkedtek a határra. Néhányan kimennek őrködni. Haldírt kinevezték főparancsnoknak, most aztán nagy a feje. Nem mintha eddig nem lett volna az.

32. nap: A Sötét Úr készülődik ellenünk. Lehet, hogy csata lesz. Az mi?

35. nap: Elmegyünk a Fekete Kapuhoz, ott aztán leszámolunk velük! A csata az olyan, ahol nyilazunk, meg kardozunk, és Haldír nagyképűen parancsolgat. Emberek is jönnek. A páncélom nagyon nehéz. Egyáltalán minek az nekem? Semmi bajom nem eshet, legalábbis az Úrnő ezt mondta, mielőtt elindultunk.

37. nap: Ma átkeltünk az Emyn Muilon. Micsoda egy hely! Már jönnek az emberek, akik ugye nem örökéletűek, mint mi. Minek jönnek csatázni, ha meghalhatnak? Nincs ezeknek eszük… Mi bezzeg! Mi halhatatlanok vagyunk! Viszont a gyönyörű ezüst hajam vizes lett. Majd kérek Papírtól egy kis hajzselét.

39. nap: Itt egy nagy síkság előttünk, a neve Élőföld. Szép hely, vannak tavak is. Bár lehetne kicsit több fa, és kicsit kevesebb ork… Micsoda, ork? Nem úgy volt, hogy a Fekete Kapunál várnak?

késöbb: Szóltam Haldírnak, hogy itt vannak az orkok. Kiment a sátrából, hogy megnézze őket. Persze a csúnya szörnyek meg észrevették messze csillogó arany haját, és gyorsan elrejtőztek a legközelebbi búvóhelyre – egy tóba. Figyeltem, nem mindegyik jött ki belőle. Kellett nekik titkolózni.

40. nap: Ajjaj! Tünde-szemem pontosan 5460 orkot számolt! Nem lesz ez sok egy kicsit? Haldír hátravonult az íjászokhoz, és azt mondta, ő még szeretne később is szerepelni. Ezt meg hogy értette?

késöbb: Á, hogy valami filmet fognak forgatni! De még kell vagy 500 év, mire megszerzik a jogokat, szóval rendesen unatkozhatunk addig. Én is akarok szerepelni benne! Biztos tök izgi az ilyesmi, eljátszanék egy jó kis ijesztegetős szerepet!

még késöbb: Itt vannak az orkok! Már levágtam 23-at. 34, 45, 68 - megy ez nekem! Haldír az íjával még csak 52-nél tart.

Beee!

Már 79-nél tart! Nem hagyhatom, hogy egy hegyes fülű megelőzzön! Vagyis… izé. Nem hagyhatom, hogy én is hegyes fülű vagyok, és megelőzzön! Áú! Egy ork megszúrt! Ilyen piros lé jön a hasamból! Aúú! Ez nagyon rossz! Fáj! Jaj, ne! Lampiont is megszúrták. Azt mondja, most elmegyünk Mandoshoz. Nem tudom, hogy érnénk el Valinorba ilyen állapotban.

késöbb: Leestem a földre! Nem tudok felállni sem. Á! Ez poén! A lelkem kiszállt a testemből! Hogy nézik a többiek a testemet!

Másnap: Vége a csatának. Viszont reggelre akkora köd lett, hogy azt még a tünde-szemünk sem látja át. Hogy menjek így Mandoshoz?

késöbb: Valaki kapcsolja fel a villanyt… Á, gyújtsunk fáklyát! Affene, ez nekem nem megy. Ha hozzáérnék valamihez, egyszerűen átnyúlok raja. Szólok a többieknek. Hé, ezek nem hallanak?  Csak szedik össze a sok ott fekvő tündét. Biztos elaludtak szegények. Visszarepülök a testem fölé.

Júj, de csúnya lett! És rajta fekszik egy ember.

Ma: Akkora a köd! Inkább visszamegyek a testembe, mielőtt eltévednék. Úgy látom, az ember már eltűnt.

Visszamentem. Nem érzem magam valami jól. Őszintén szólva, sehogy sem érzem magam.

Sok nap múlva: Sokat esik az eső. Már majdnem ellepett! Ráadásul itt fekszik mellettem egy ork. Én nem látom, mert nem tudom mozgatni a fejemet, de Lampion mondta. Miért hagyták itt a testünket? Hülye Haldír.

Máskor: Mindent belepett a sár! Én most egy kisebbfajta tóban vagyok. Már kezdem megszokni.

Párszáz év múlva: Még mindig itt vagyunk! Minden csupa iszap, mocsár és sötétség. Ezüst hajamban hínár.

Hé! Kivilágítottak! Mindenfelé körülöttünk fények gyúltak. Ez frankó.

Ma: Az előbb erre járt valaki. Ilyeneket mondott, hogy “komisz döglött láp” meg “cúf szár”. Milyen szár? Nincsenek itt olyan növények, hogy száruk legyen. Aztán meg belenyúlt a vízbe a csontos kezével, és meg akarta fogni az orromat! Persze nem ért el. Hehe.

Sok idő elteltével: Itt van három alak. Az eggyik a múltkori szárazós, a másik kettő meg kövérebb. Az egyik főleg. A sovány alak az előbb nyíltan rohadtnak nevezett. Na de kérem!

Idejött a barna hajú! Szemezik velem… Ó, milyen cuki! Nahát, van mögötte egy fickó kamerával! Akkor ez… Filmforgatás! Most jött el ez én időm! Behívom a kis édest egy kis hancúrozásra.

Ez furcsa. Úgy látszik, a kicsike nem érzi jól magát idelent. Pedig még Félig Fej Nélküli Nicket és Hóborcot is áthívtam, azt hallottam, hogy a mai gyerekek szeretik az ilyeneket.

Most: Jaj, ne! Az a girhes kis manó kirángatta a tavunkból! A kövér meg olyasmit motyogott, hogy “Elijah, az iszapbirkózást hagyd délutánra…”