e

Anywhere is

I walk the maze of moments
But everywhere I turn to
Begins a new beginning
But never finds a finish
I walk to the horizon
And there I find another
It all seems so surprising
And then I find that I know

Chorus:
You go there you're gone forever
I go there I'll lose my way
If we stay here we're not together
Anywhere is

The moon upon the ocean
Is swept around in motion
But without ever knowing
The reason for its flowing
In motion on the ocean
The moon still keeps on moving
The waves still keep on waving
And I still keep on going

Chorus

I wonder if the stars sign
The life that is to be mine
And would they let their light shine
Enough for me to follow
I look up to the heavens
But night has clouded over
No spark of constellation
No Vela no Orion

The shells upon the warm sands
Have taken from their own lands
The echo of their story
But all I hear are low sounds
As pillow words are weaving
And willow waves are leaving
But should I be believing
That I am only dreaming

Chorus

To leave the thread of all time
And let it make a dark line
In hopes that I can still find
The way back to the moment
I took the turn and turned to
Begin a new beginning
Still looking for the answer
I cannot find the finish
It's either this or that way
It's one way or the other
It should be one direction
It could be on reflection
The turn I have just taken
The turn that I was making
I might be just beginning
I might be near the end.

Bárhol

A pillanatok mezején sétálok,
De bármerre fordulok,
Új kezdet kezdődik,
Vége nincs soha
Megyek a láthatárnak
Hogy ott egy másikat találjak
Az egész olyan meglepőnek tűnik
Aztán rájövök, hogy tudom

Refrén:
Odamész, örökre elmentél
Odamegyek, eltévedek
Ha itt maradunk, nem vagyunk együtt
Bárhol is van
A Hold az óceán felett
Körbesuhan kerengve
De anélkül, hogy tudná
Miért is áramlik
Az óceánon lebegve
A Hold még mindig mozog
A hullámok hullámoznak,
És én még mindig vándorlok

Refrén

Vajon jelzik-e a csillagok
Az életet, amely az enyém
És vajon ragyogó fényük
Elég-e, hadd követném?
Felnézek a mennyboltra,
De az éj elfelhőzte
Egy csillagkép szikrája sem látszik
Sem Véla, sem Orion

A kagylók a meleg homokon
Saját földjükről hozták
Történetük visszhangját
De csak halk hangokat hallok
Puha szavak összefonódnak
S a fűzfa-hullámok elhagynak
De elhihetem-e ,
Hogy álmodom csupán csak?

Refrén

Hogy elhagyjam az idő fonalát
És sötét úttá tegyem
Remélve, hogy még mindig megtalálom
Az utat a pillanathoz
Fordultam a fordulattal, hogy
Új kezdetet kezdjek
Még mindig keresve a választ
Nem találom a véget
Vagy ez az út, vagy az
Az egyik vagy a másik
Egy irány kéne legyen
De tükörkép is lehet
Az irány, mit választottam
Az irány, mit megalkottam
Lehet, hogy csak most kezdem,
Lehet, hogy közel már a vég.