Helyszín: Fólia sátrai előtt

A Gyűrűszövet tagjai a hófehér sziklákon üldögéltek, és nyelték könnyeiket meg a miruvort. Ám ebben a pillanatban Aranyom felriadt rémálmából - amelyben éppen Borozót koronázták királlyá - , és elkiáltotta magát:

 - Én Király vagyok! Siessünk, napnyugtáig el kell érnünk Holdkórien határait!

 - Horkólien? - pillantott fel Hamu érdeklődve harmadik uzsonnájából.

 - Nem, Holdkórien! Van egy legenda, amely szerint a birodalom úrnője éjszakánként néha… - fogott bele Legó, de nem tudta befejezni ROPPANT érdekfeszítő magyarázatát, mert Borozó közbeszólt:

 - KUSS! Miért nem hagytok nyugton gyászolni?

 - Ugyan már, Borozó, ne tégy már úgy, mintha kedvelted volna az öreg Ganajt. Tudjuk, hogy csak azért akartál bevágódni nála, hogy Frugo közelébe engedjen. – vágott vissza Legó.

 - Bagoly mondja verébnek - mondta Gimi, azzal ivott még egy kortyot a tünde pálinkából.

 - Frugo? Tényleg, hol van Frugo?

A kis hobbi magányosan könnyezett egy távolabbi sziklán, de eszébe jutott, hogy ettől esetleg elmázolódhat az alapozója, úgyhogy gyorsan abba is hagyta. 

 - De Gyufa, mondd, miééhééhéért? Miééért történhetett ez? - zokogta Piti.

 - Csituljon a bánat szívedben, kicsi hobbi! – vigasztalta Aranyom.

 - Szegény, egészen depressziós, mióta a kijáratnál elejtette az egyetlen pipáját – szólt együttérzően Gyufa.

 - Na indulás, fussunk! – adta ki a vezényszót Aranyom.

 - Éhes vagyok! – ellenkezett Hamu.

 - Pedig nem ártana fogyóznod, te tömzsi, túlsúlyos, tíztonnás, tenyeres-talpas, tunya, triplatokás, tahó tuskó!

 - És a frizuráddal is kezdhetnél valamit – vetette közbe Legó, de erről nem nyitottak vitát. Elindultak. Hamarosan körülvette őket az erdő csendje…Illetve körülvette volna, ha csend lett volna. Frugo hangokat hallott. Maga sem tudta, hogy csak a fejében hallja-e, de a hang nem szűnt meg! Egyenletes, halk szuszogás…ssszhh…sszhh…sszhh…

 - Te nem hallod, Hamu?

 - Mit, gazdi?

 - Hát ezt a… lélegzetvételeket!

 - Ugyan, biztos csak a Gyűrű. Talán vedd elő az inged alól, biztos nem kap levegőt…

 - Gondolod?

 - Psszt! Maradjatok csendben, kicsi hobbik! – szólt rájuk Gimi – valami szörnyű tünde nő él ebben az erdőben!

 - Ugyan, Gimi, neked minden tünde szörnyű – szólt közbe Gyufa.

 - De ez most tényleg! Aki csak ránézett, mind kővé vált!

 - Gimi, te tök félre vagy informálva! Az egy másik történet!

 - De…

Ekkor egy kisebb tünde csoport vánszorgott elő a fák közül.

 - Háááááááááááhhhh…háát ti meg kik vagyto… - kezdte egy platinaszöszi elf, de nem tudta elmondani. Nekidőlt egy fának, és jóízűen horkolni kezdett.

 - Szegéén, kicsit túl sok mallo… - folytatta egy másik, hasonló következményekkel.

 - Na, félre szuszogók, vezessetek az Úrnő elé! – így Aranyom, aki szerencsére kialudta magát.

 - De…Galád-riel Úrnő most… hrrrsssssz…..

 - Hmm, ez volna a híres tünde katonai védelmi rendszer? – vigyorgott Gimi, titokban egy ásítással viaskodva.