A hobbitokról

A hobbitok [semmirekellő] jóravaló, [gyáva] szerény teremtmények, s bizonyos fokon rokonságot mutatnak az emberekkel. Ezt viszont, érthető okokból igyekeznek eltitkolni, így manapság már ritkán találkozhatunk velük. Méretben, származásban és értelmi képességekben egyaránt alacsonyak. A legenda ugyan említi Tök Bokabőgőt (Bendőprést), aki állítólag olyan magas volt, hogy közel mert menni egy lóhoz. Bátorságát és magasságát csak két későbbi világsztár múlta felül, de ez sajnos szellemi felemelkedést nem eredményezett náluk.

A hobbitok leginkább az evésben-ivásban lelik kedvüket, így nagyon szeretnek naponta akár hatszor is [zabaorgiákat tartani] étkezni. Ennél még jobban kedvelik azonban az egyszeri, egész napon át tartó falatozást. Ennek sajnálatos hátránya az, hogy néha kényszerűen be kell iktatniuk egy kevés szünetet levegővételre és az előző falat lenyelésére. Sokmindent elfogyasztanak, de leginkább azt, ami kis országukban, a Mesében megterem. Szeretik a jól megművelt földet, ám önnön műveletlenségük nem nagyon zavarja őket. A [semmin] családfakutatáson kívül más tudomány iránt nem érdeklődnek. Utóbbiért is csak azért, hogy nehogy véletlenül egy, már használt névre kereszteljék gyermeküket.

A hobbitokkal előfordulhat, hogy öregségükre igen magas kort érnek meg. A leghíresebb a Vén Tök, aki állítólag nem volt már fiatal, amikor betöltötte a 130-at. A félemberek vagy más néven pelikánok általában igen vidám természetűek, ez szorosan függ az épp elfogyasztott sör mennyiségétől. Nagy szenvedélyük ugyanis a sörivás és a pipafüvezés. Ez utóbbi mesterségüket vallásos tisztelet övezi (erről már I. Elessar fia Eldarion is tett feljegyzéseket: “Úgy látszik, náluk a pipázás még a névválasztásban is szerepet játszik.”). Erre jó példák a Hamu, Pipa, Gyufa és Fodor nevek. Utóbbi valószínüleg a pipából jövö bodros füst alakjából ered.

A hobbitok három törzsre oszlanak, ezek pedig: az irkafalók, a szúrók és a gyöklábúak. Az irkafalók különös étkezési szokásaikról kapták a nevüket, és ők az egyetlenek, akik között akadnak kevésbé kövér egyének is. Ez talán a folyamatos papírevésnek tulajdonítható. Kedvelik az erdőket és az azokban élő tündibündiket, mert tőlük beszerezhetik napi papíradagjukat. Általában szőkék, és gyakran futnak be nemzetközi karriert (pl: Tápos Bimbó). A gyöklábúak alacsonyak, és igencsak húsos, vastag lábukról kapták nevüket, amin egyébként pamacsos szőrön kívül nem hordanak semmit. A szúrók a legkövérebbek, és szeretik a folyópartokat. Leghíresebb közülük Szépangol, aki később Gallon néven vált hírhedtté, s fajtája megszokottságával ellentétben, a vékony testalkatot favorizálta.